[ Pobierz całość w formacie PDF ]
plakátokat, összevissza mázolva: Kevés zsidót gázosítottak el."
- De Hans, ez csak néhány tébolyult mqve lehetett. Gondold meg,
milyen pénzeket fizetnek ma azoknak, akik megmenekültek.
- Ezt anyám mondta neked, vagy Horst bátyám?
- Mind a ketten.
- És azt is elmondták, hogy mi történt a volt nácikkal?
- ErrQl csak futólag beszéltünk. De hisz köztudomású, hogy a háborús
bqnösöket fölakasztották, a többieket pedig nácitlanították.
- És azt tudod-e, hogy a belügyminiszterünk, a kancellár legközelebbi
munkatársa Hitler idejében a zsidó ügyek fQfQintézQje volt?
- Akkor bizonyosan Q is beleesett a nácitlanításba.
- Azt hiszed? - Hans csúfondáros pillantást vetett Stephenre, aki úgy
bámult maga elé, mintha nem is hallaná a beszélgetést.
- És te, Stephen? Te sem értesz egyet velem? - tartott ki Joy.
- Kedves Joy, Hans meg én Németországra vonatkozóan mindenben
meghajolunk a te megfellebbezhetetlen ítéleted elQtt.
A leplezetlenül gúnyos szavakra Joy megborzongott:
- Semmi okod a csúfolódásra.
- Mi mást tegyek, ha politikáról beszélsz. A tíz év alatt, amióta
ismerlek, még sose láttam, hogy mást olvastál volna az újságban, mint
zenekritikát, irodalmat vagy divatbeszámolót.
Joyt felbQszítette ez az otrombaság.
- Talán egyszer - szólt közbe Hans - volna kedved eljönni velem egy
filmhez, sokat játsszák az UFA-pavilonban. Történelmi film, elég
elfogulatlanul mutatja be az elsQ világháború óta eltelt évek eseményeit.
- Köszönöm. Politikai dokumentumfilmek engem nem érdekelnek.
Stephen megint vállat vont.
A charlottenburgi útkeresztezQdésnél fölvonulásba ütköztek, az égQ
fáklyák, mint zászlók a szélben lobogtak.
- Mi ez? - kérdezte Joy.
- Fackelzug.
Joy bosszankodott a számára semmitmondó válaszon, és Hanshoz
fordult segítségért:
- Mi az a Fackelzug, Hans?
- Fáklyásmenet. Ma éjszaka Németországban mindenfelé láthatsz ilyet.
- És mi ez, vallásos körmenet?
- Szó sincs róla. A Zweiundzwanziger Jahrgang tiltakozása a katonai
behívások ellen.
- És mi az a Zweiundzwanziger Jahrgang?
- Az 1922-es korosztály. Azok, akik túlélték a sztálingrádi csatát.
- És nem kerülnek bajba, amiért a kormány ellen tüntetnek?
- Azbizony könnyen meglehet. De ezek már megtanulták, hogy annál
nagyobb baj nem érheti Qket, mint hogy az oroszok ellen kelljen
harcolniuk.
- Háromszázötvenezren haltak meg közülük - szólt közbe Stephen.
- Karl is ott esett el, bár Q, már tiszt lévén, idQsebb volt.
- Horst azt mondta, Karit meggyilkolták. Stephen nevetése bosszantotta
Joyt.
- De nehéz felfogású vagy. Tanuld meg végre, hogy ha mi öltünk meg
valakit, akkor a hazát védtük", de ha Qk öltek meg egyet a mieink közül,
akkor gyilkoltak".
A hátralévQ úton Joy már csak Hanshoz szólt, de a fiú kitérQ válaszokat
adott.
A Heerstrasse-ból most a von Muhler-palotához kanyarodtak. Hans
Joyhoz fordulva óvatosan jegyezte meg:
- Azt ajánlom, mondd a családnak, hogy az Operában voltunk. A
Mesterdalnokok" mqsora megvan nekem.
- De miért?
- Mert fölizgatná Qket, ha megtudnák, hol voltunk.
- Kinek mi köze hozzá? És különben is, nem szeretek hazudozni.
- Egyet meg kell tanulnod, Hans - mondta Stephen hamisan csengQ
kedélyességgel. - Joy kórosan igazmondó.
- Ugyan, Stephen!
- Ugyan, Stephen!" - utánozta a férfi. - Légy nyugodt, Hans. Azt
tesszük, amit mondtál. És köszönjük a szép estét.
Kiszálltak a kocsiból. Charlotte nyitott ajtót, ráncos öreg arcán mosoly
és kimerültség tükrözQdött.
- Nem! - mondta Joy, és gyöngéden elhárította a néniké
szolgálatkészségét. - Nincs szükségünk semmire, menjen gyorsan
lefeküdni.
Fölment a lépcsQn, Stephenre hagyva a magyarázkodást. Charlotte
viselkedése, ez az örökös hq cseléd" magatartás meghatotta ugyan, de
bosszantotta is.
- Mondhatom, Stephen - robbant ki belQle, amikor férje belépett a
szobá- ba -, sose hittem volna, hogy ilyen goromba is tudsz lenni.
És remegve dobálta le magáról ruháit; minden mozdulata haragját
mutatta.
- Én meg nem gondoltam volna, hogy te ilyen ostoba tudsz lenni. Bajba
akarod hozni Hansot?
- Miért hoznám bajba, ha azt mondom, hogy kérésemre elvitt
bennünket egy darabhoz, amelyet már évek óta játszanak Nyugat-
Berlinben?
- Azért kedvesem, mert a berliniek nem szeretik, ha bizonyos dolgokra
emlékeztetik Qket.
- De hiszen ezt a darabot minden héten ezer és ezer berlini megnézi.
- Az lehet. De nem a mi fajtánkbeli berlini.
- Miért vagy ilyen titokzatos? Mit értsek azon, hogy a mi" fajtánkbeli?
- A von MuhlerekrQl beszélek. És azt tanácsolom neked, hogy kerülj
minden háborús témát. Gondolj egyszer már arra is, kérlek, hogy ezt a
háborút mi elvesztettük, és hogy mielQtt elvesztettük volna, sok-sok
[ Pobierz całość w formacie PDF ]